Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Milyen jó lenne ez egy pólón, nem? Ez lenne lől, a hátán meg hogy www.jakso.eoldal.hu.

Elég lenne a hátamra klikkelni és elérhető lennek:D:D:D

Na skacok most van úgy elegem az egészből, hogy netom mi legyen.

Hét elején megint volt egy összeütközésem a Sorssal, igen, mostmár hiszem, hogy van Sors, hisz másképp nem róhatna ki rám ilyen szarságokat.

Komolyan mondom egyszer megírom és kiadom a válogatottabbnál válogatottab kínos és őrjítő helyzeteket amikbe belekevert.

Egy a baj.

Kezdek felnőttebb lenni és igényelni a boldogságot.

Eddig még talán tetszett is, talán valami mazohista gyönyört éreztem abban , ha valami szomorúságra készetett, és akkor volt okom különcnek elnni.

Ha valami nem jött össze...

élveztem mikor senkihez se szólok, élveztem mikor csak az iváson járt az eszem, mikor gengszterfílingem volt, mikor szomorú versket írtam, vagy ha kiéltem magam valami tébolyul novellát írva, mondván; Neked ez jutott Jáksóka.

De ma már... nincs mi amiben kiélhetném azt a ....-nem is fájdalmat- inkább céltalanságot ami ilyen helyzetekben előtör belőlem.

Én már nem akarok különc lenni, nem akarok halottakkal szeretkezni egy-egy versben, nem akarom szétszaggatni a szívem, azért, hogy a kislány megértse hogy belé vagyok esve, nem akarok már kívülálló lenni.

Engem ez már nem elégít ki .

Én már végre normális akarok lenni, puszit adni, spórolni, egészségesen élni, nem beugatni, ....

.... de netom hogy lesz ez....

Nem vagyok céltalan a pályámban, ne értsétek félre!!!

Diplomás ujságíró, később író leszek, ezt eldöntöttem még mielőtt az első versemet leírtam arra a kockás lapra mittomén hány éves koromban.

Én úgy értve érzem magam céltalannak, hogy .... kéne valaki aki miatt éérdemes... magam miatt is az, de úgy hogy áll melletted valaki, nagyban más.

Szal, maradok ... és jövök a hülye verseimmel.

Peáce!!!!!!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz:

(Jáks, 2009.09.24 21:52)

Kedves Anonim!
Szívből kívánom neked hogy megatláld azt a valakit. Tartsunk ki...talán egyszer a mi időnk is eljön!;)

nincscim@nincs.hu

(Anonim, 2009.09.24 20:06)

Ezt a bejegyzést nem tudtam szó nélkül hagyni, mivel én is hasonlókat élek most meg. Én is szerettem, amikor valami marcangolta a szívem, amikor szívszaggató verseket írhattam és egyszerűen elkülönülhettem a többiektől (bár ez az elkülönültség nálam még mindig megvan, teljes mértékben:D). Most azonban mintha egyszerűen elég lett volna mindebből. Sőt, már nincs se fájdalom, se szomorú versek, csak az érzés, hogy valami nem jó... hogy kell valaki, aki felhúz, akire támaszkodhatok, akiben a végletekig megbízhatok és aki meghalni is képes lenne értem... Nem feltétlenül mondanám, hogy én boldogságra vágyom. Én inkább csak arra vágyom, hogy ne egyedül legyek boldogtalan.